Témavezető: dr. Fehér Krisztina

Tanszék/Intézet: Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debreceni Egyetem

Anyai nyelv

A kutatási téma néhány soros bemutatása

Az, ahogyan kisgyerekek megtanulják az anyanyelvüket — mind gyorsaságát, mind hatékonyságát tekintve —, az emberi faj egyik legbámulatosabb képessége. Ez a nyelvelsajátítás több komponensből adódik össze, melyek közül kutatásunk középpontjában az áll, hogy környezetük mely nyelvi ingereire figyelnek kiemelten a gyerekek.

A kutatóhely rövid bemutatása

A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének azon oktatóiból és hallgatóiból alakult meg, akik — a 20. század nyelvvizsgálatának hagyományával tudatosan és radikálisan szakítva — a nyelv társas-kognitív beágyazottságát kardinális kérdésnek tartják. Ez és a nyelv(elsajátítás) kutatásának kognitív pszichológiai eredményei vezettek egy olyan lingvisztikához, amely a nyelvet tényleges valójában, azaz a beszélők társas viszonyaitól és az agy-elme biológiai-kognitív tulajdonságaitól meghatározott dinamikus hálózatként szemléli.

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása

Korábbi kutatásokból és a hétköznapi életből is jól ismert tény, hogy a csecsemők, illetve kisgyerekek jobban figyelnek a környezetük egyes ingereire másokkal szemben. Így például preferálják a nyelvi ingereket a nem-nyelvi ingerekkel szemben (Vouloumanos & Werker 2004), a nyelvi ingereken belül pedig előnyben részesítik az ún. dajkanyelven elhangzó ingereket, amely egy magas hangfrekvenciájú speciális beszédforma, amit a felnőttek természetes módon használnak ha kisgyerekekhez szólnak (Cooper & Aslin, 1990; Fernald, 1985). A beszélő személyének is fontos szerepe van: a gyerekek születésüktől fogva előnyben részesítik az édesanyjuk hangját egy idegen nőével szemben (DeCasper & Fifer 1980). Fontos tudni, hogy mind a szülők (anyukák és apukák) mind a nem-szülők ugyanúgy módosítják a beszédüket a dajkanyelv használata során, azaz mikor egy kisgyerekhez beszélnek (Jacobson, Boersma, Fields, & Olson, 1983), így ez nem lehet az alapja ennek a preferenciának.

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések

Sokáig úgy tartották, hogy az anya hangja iránti preferencia pusztán annak tudható be, hogy a csecsemők számára ez egy ismerős hang; ezen elmélet szerint a tény, hogy már újszülött korban is jobban figyelnek a csecsemők az anya hangjára, jól magyarázható azzal, hogy már az anyaméhben is hallanak hangokat, így az anya hangját is. Ennek ellentmond azonban, hogy sem újszülött korban (DeCasper & Prescott 1984), sem négy hónaposan (Ward & Cooper 1999) nem mutatnak a csecsemők preferenciát az apa hangjára egy idegen férfiéval szemben, holott az is egy ismerős hang. Megoldást jelenthet erre a problémára, ha figyelembe vesszük, hogy a női nemi hormonok (amelyek szintje az anya szervezetében a terhesség illetve a szülés következtében változik) befolyásolják a hangot (Abitbol et al. 1999; Brodnitz 1971). Vizsgálatunk során abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a gyerekek potenciálisan az anyasággal együtt járó hormonális változásoknak megfelelő hangra lehetnek érzékenyek. Ez alapján részesítik a gyerekek előnyben az édesanyjuk hangját egy idegen nőével szemben, és mivel az apa szervezetében nem következnek be hormonális változások, így az ő hangját nem preferálják egy idegen férfiéval szemben. Mindezek alapján kérdésünk az volt, hogy bölcsődés korú gyerekek két idegen nő közül előnyben részesítik-e annak a hangját, aki egy velük egykorú gyermek édesanyja, szemben egy azonos korú gyermektelen nővel.

Módszerek

Vizsgálatunkban összesen 21 bölcsődés korú gyermek (13 lány és 8 fiú, átlagéletkor: 2±0,4 év) vett részt. Az alanyoknak két rövid videót mutattunk egymás után, amelyek közül az egyiken egy kisgyerekes anya, a másikon egy azonos korú gyermektelen nő mondta el ugyanazt a pár mondatot („Szia, Baba! Nézd, itt egy maci!”), miközben egy plüssjátékot mutatott fel. Ezt követően a két nő fényképe egymás mellett jelent meg a képernyőn, és azt vizsgáltuk, hogy melyik képre néznek többet a gyerekek.  (Ez az ún. nézési preferencia paradigma széles körben használt eljárás a pszichológiában. Azáltal, hogy tudjuk, hogy az alanyok melyik képre néznek többet, közvetetten arról kapunk információt, hogy melyik embert tartják érdekesebbnek.)

Az ingerek elkészítése során összesen hét 25-36 év közötti kisgyerekes (gyermek kora: 1-3 év) édesanyáról és hét 24-37 év közötti gyermektelen nőről készítettünk videó felvételt. Az édesanyák és a kontrollszemélyek életkor szerint lettek párba állítva (±1 év), az alanyoknak azt az ingerpárt mutattuk be, amelyik esetben az édesanya gyermeke a legközelebb állt korban az alanyhoz. A két videó véletlenszerű sorrendben került bemutatásra, így egyes alanyok előbb az anya, mások előbb a kontroll videót láthatták.

 

Eddigi eredmények

Várakozásunknak megfelelően a gyerekek többet nézték a kisgyerekes anyuka fényképét a kontrollszemélyhez viszonyítva (t₍₄₀₎=2,122; p=0,040). Ez ellentmond a korábbi elméleteknek, miszerint a gyerekek az ismerős hangot preferálják, hiszen jelen vizsgálatban kizárólag az alanyok számára ismeretlen személyek szerepeltek az ingeranyagban. Eredményünk továbbá alátámasztja azt a feltételezést, hogy az anyaság — feltehetőleg a hormonális változások útján — úgy módosítja a női hangot, hogy az jobban érdekelje a gyerekeket. Kutatásunk jelentősége, hogy rávilágít egy olyan — feltehetőleg evolúciósan adaptív — rendszer meglétére, amely hozzájárul az anya és gyermeke közötti speciális kötődési viszony létrejöttéhez, és biztosítja, hogy veleszületett érzékenységük révén a gyermekek a környezetükben jelen lévő hangingerek közül az édesanyjuk hangjára kiemelten figyeljenek.

Hivatkozások

Abitbol, J., Abitbol, P., & Abitbol, B. (1999). Sex hormones and the female voice. Journal of Voice, 13 (3), 424–446.
Brodnitz, F. (1971). Hormones and the human voice. Bulletin of the New York Academy of Medicine, 47 (2), 183–191.
Cooper, R. P., & Aslin, R. N. (1990). Preference for infant-directed speech in the first month after birth. Child Development, 61 (5), 1584–1595.
DeCasper, Anthony J., & Fifer, W. P. (1980). Of human bonding: Newborns prefer their mothers’ voices. Science, 208 (4448), 1174–1176.
DeCasper, A.J., & Prescott, P. A. (1984). Human newborns’ perception of male voices: Preference, discrimination, and reinforcing value. Developmental Psychobiology, 17 (5), 481–491.
Fernald, A. (1985). Four-month-old infants prefer to listen to motherese. Infant Behavior and Development, 8(2), 181–195.
Jacobson, J. L., Boersma, D. C., Fields, R. B., & Olson, K. L. (1983). Paralinguistic Features of Adult Speech to Infants and Small Children. Child Development, 54 (2), 436–442
Vouloumanos, A., & Werker, J. F. (2004). Tuned to the signal: the privileged status of speech for young infants. Developmental Science, 7( 3), 270–276.
Ward, C. D., & Cooper, R. P. (1999). A lack of evidence in 4-month-old human infants for paternal voice preference. Developmental Psychobiology, 35 (1), 49–59.

A vizsgálatokat a Szentgotthárdi Egyesített Óvoda-Bölcsődében végeztük.